Elöljáróban

„… nem tudjátok, mi a család, a vér, a származás, és halvány sejtelmetek sincs a családnak nevezett valami titokzatos és hatalmas varázsáról és erejéről.” (Hermann Hesse: Az üveggyöngyjáték)

Jelen blogban – az ELTE egy hálózati jelenségekkel foglalkozó kurzusának követelményeit teljesítve – egy általam választott téma, a családfakutatás hálózati keretek között történő megjelenését fogom vizsgálni, áttekintve az internet nyújtotta fontosabb forrásokat, segédleteket és lehetőségeket. Ezáltal iránytűként használható segítséget szeretnék nyújtani a genealógia iránt érdeklődő, ám az internetes kutatásban járatlan olvasónak, és titkon remélem, hogy sikerül kedvet is ébresztenem a kutatáshoz.

Múltunk és közelebbi családunk ismerete bizonyos szempontból elengedhetetlen: aki nem tudja, hogy honnan jön, azt sem tudja, hová tart – identitásunkat és öntudatunkat alapvetően formáló tényezőről van szó.

Bárki, aki valaha belefogott ősei múltjának felderítésébe, tudja, hogy a családfakutatás befejezése reménytelen vállalkozás: egy olyan sok ismeretlenes egyenlethez, vagy felderítendő bűntényhez hasonlít, ahol minden egyes megfejtett X, minden megoldott rejtély helyébe két újabb lép.
És az előttünk fekvő lapokról többé nem csak semmitmondó nevek és száraz adatok tekintenek ránk, hanem történetek: idegen városok, emberi sorsok, munka és betegség, szerelem és gyűlölet, siker és kudarc, születés és halál.
Veszélyes, ám izgalmakat ígérő útra csábítom hát az olvasót; a régmúlt ösvényein felmenőink nyomában járva pedig a távolban felsejlik előttünk a nagybetűs Történelem egy-egy darabja.

Veszprémy Márton


A blog háttereinek forrása: Wikipédia (1, 2)

Az alapok. Segítség és tanácsok kezdőknek.

Amennyiben teljesen járatlanok vagyunk a genealógiában és a családfakutatásban, az interneten szép számmal találunk honlapokat, melyek segítséget nyújtanak a kezdőknek, tanáccsal látják el őket a kutatás első lépéseivel kapcsolatban, valamint definiálják az alapvető fogalmakat.

Ha most kóstolunk bele először a témába, ajánlatos a Wikipédia „genealógia” szócikkénél kezdenünk, mely az alapfogalmakat is megmagyarázza. A kutatás gyakorlati kérdéseivel kapcsolatban a megfelelően részletes „családfakutatás” szócikk siet segítségünkre. A genealógia történetéről a „Magyarország a XX. században” V. kötetében olvashatunk, melyre a Wikipédia is hivatkozik.
A Magyar Országos Levéltár honlapján olvashatunk egy általános bevezetőt, ezen kívül rendkívül hasznos és részletes tájékoztatóval segítik a kutatókat.
Praktikus gyakorlati tanácsokkal (pl. idős rokonokkal folytatott beszélgetések, a családi Biblia átvizsgálása) szolgál a Magyar Családtörténeti Web Archívum és Fórum is.

Meg kell említenünk a Családfakutatók információs oldalának fogalomtárát, valamint a Budapesti és a környező országbeli legfontosabb kutatóhelyeket bemutató felületét.

Hasznát vehetjük még a Wikipédia egyes társadalmi csoportokat vagy szociológiai fogalmakat ismertető szócikkeinek, mint például nemesség, vagy család, ám ezek sokkal részletesebbek idegen nyelven.

A további segédleteket lásd lejjebb, az „Egyéb hasznos információk” című bejegyzésben.

Senki ne gondolja azonban, hogy a családfakutatás első lépéseként unalmas módszertani tájékoztatókat kell az első betűtől az utolsóig végigolvasnia. Az ezekben foglalt ismeretek többségét a tapasztalat és a gyakorlat magától is meghozza. Szükséges, hogy ezek az összefoglalások rendelkezésre álljanak: utat mutatnak a problémás esetekben, ám nem szabad, hogy elvegyék a múlt felfedezése iránt érzett sürgető kedvet és a felfedezés örömét.

Ábrázoló programok

A családfakutatás szempontjából a számítógépek kétségkívül az ábrázolás terén hoztak jelentős és üdvözítő változást. Amennyiben 4-5 generációnál nagyobb családfát szeretnék papíron ábrázolni, előbb-utóbb szembe kell néznünk a szomorú ténnyel, hogy az ősök és leszármazottak egyre növekvő száma miatt az ábra egyszerűen nem fér el egy (vagy néha több) lapon sem. A bonyolult rokoni kapcsolatok és belterjes rokonházasságok (gondoljuk csak az uralkodói családok rokoni viszonyaira) átlátható ábrázolása hagyományos körülmények között pedig sokszor szinte lehetetlen. Ebben jelentenek gyökeres újdonságot a számítógépes családfa-ábrázoló programok, nem csak a korlátlan hely, hanem a hiperlinkek rendszere lévén. Egy megfelelő program adott esetben több ezer személy adatait és rokonsági kapcsolatát tárolja, kezeli és jelenti meg könnyű szerrel.

A szoftverekkel szemben támasztott elvárásokról, azok lehetséges előnyeiről és esetleges hátrányairól kitűnő összefoglalást nyújt a Wikipédia családfakutatással foglalkozó szócikke. Itt a legfontosabb programok (GenoPro, Legacy, Great Family stb.) felsorolását is megtaláljuk. Én személyesen a német Ahnengalerie és az angol nyelvű GenoPro (legfelső kép) programokkal találkoztam. (Ez utóbbi kiválóan tervezett, szinte minden igényt kielégítő megoldás.) Szintén jól használható ábrázolásra az online MyHeritage oldal (középső kép), mely ingyenes, és magyar nyelven is elérhető. Új fejlesztéseik közé tartozik az idővonal és a fénykép-kronológia. Ehhez az oldalhoz igen hasonló a Geni. Ezen felül mindenképpen említést érdemel az Oktatási Minisztérium által 2005-ben útjára indított Családi emlékezet Program (legalsó kép). Az Országos Levéltár által üzemeltetett adatbázis elsődleges célja múltunk megismerése családfánk ábrázolása és emlékeink megörökítése révén. A honlap neves magyar történelmi személyek családfáit is tartalmazza.
A magyar oldalak közül rálelhetünk még az Itt voltam! családfa-ábrázolási lehetőségére.

Kommunikáció és kapcsolattartás

Az internet egyik legjellemzőbb tulajdonsága, hogy megszünteti a határokat, lebontja a falakat. Többé nem kell hetekig várni egy levélre, vagy távoli városokba utazni, hogy beszélhessünk rokonainkkal - az emberek közti kommunikáció, az ismeretségek életben tartása lényegesen könnyebbé vált. Blogot írhatunk, megoszthatunk a világgal képeket, könyveket, gondolatokat, és e-mailben bármikor felvehetjük a kapcsolatot hozzátartozóinkkal. Kis mértékben talán a közösségi hálózatokat is használják a családfakutatás céljaira.

Egyes családfa-oldalak nem csak adatbázisként funkcionálnak, hanem a család élő tagjainak összefogásában is segítenek, lehetővé teszik a kapcsolattartást és az élmények megosztását. Ilyen például a MyHeriage, a myfamily.com vagy az Itt voltam! családfaépítő programja.

A családfa-kutatók közti eszmecserék színtere a fórum. Itt nemcsak rokonok keresik egymást, hanem hasznos információk is gazdát cserélnek: az emberek segítenek egymásnak, és megosztják egymással tapasztalataikat. Külföldiek például a Geneal-Forum és a GenForum, ez utóbbinak van magyar változata is, a Hungary Genealogy Forum. Magyar vonatkozásban jelentős a Családfakutatás névre hallgató hosszabbik Index-fórum, valamint a RadixFórum és a Genealogia.hu fóruma; kisebbek a "Családfa kiderítése, anyakönyvek..." nevű Index-fórum, egy SG Fórum, valamint a magyarcsaladok. Ez utóbbi két helyen nem alakult ki tartalmasabb eszmecsere, a magyarcsaladok inkább afféle üzenőfalra hasonlít.

Adatbázisok

Az 1000. évben III. Ottó német császár alászállt Nagy Károly sírjába, hogy szembe nézzen a legendás császárral. Nagy Károly szimbólummá vált Európában, az egységes Európa és „az Uralkodó” jelképe lett. A későbbi királyok igyekeztek uralmukat - annak jogosságát bizonyítandó - Nagy Károlyra visszavezeti, ahogy annak idején Károly a római császárok örökösének tekintette magát. Nem csoda, hogy az angol Royal Blood genealógiai oldal az egyes személyek neve mögött zárójelben közli, hogy hány lépésre találhatóak a családfán Nagy Károlytól.

A családfakutatás egyik legjelentősebb, legdirektebb és kétségkívül legkeresettebb hálózati vonatkozása a már ismert adatok közzététele: az adatbázisok. Természetesen a mások által közzétett adatokat mindig fenntartásokkal és körültekintően kell használni: nem annyira a szándékos félrevezetés, mint a tévedés veszélyétől tartva – kis számú és néha ellentmondásos forrásból még jó szándékkal is vonhatunk le hamis következtetéseket.

Amennyiben csak az internet áll rendelkezésünkre, uralkodói és főnemesi családok leszármazásának felderítésére legbiztosabb forrásunk a Wikipédia. Itt általában csak az adott szócikk tárgyát képző személy felmenőiről tájékozódhatunk, a családfát jó néhány kattintásunkba kerül összerakni. Bár nem jellemző, hogy a Wikipédia teljes családfákat közöljön, egyes esetekben előfordulhat, mint például a frankföldi és türingiai Bibra nemzettség, vagy a székhelyi Majláth család esetén.

A már említett Royal Blood adatbázisnak a Nagy Károlytól való távolságra vonatkozó állításai időnként megbízhatatlanok vagy ellenőrizhetetlenek. A honlapon szereplő hatalmas mennyiségű név csak betűrendes indexben kereshető, így lassabb számítógépen még a megnyitása is nehézséget okoz. Minden hasonló helyzetben a Google „speciális keresésének” használatát ajánljuk, így a webhelyet megadva elkerülhető a gigászi adattömeg (ugyanakkor böngészni sem tudunk).
Következzék néhány adatbázis a teljesség igénye nélkül. A legjelentősebbek talán a WorldConnect (rootsweb), a FamilySearch és magyar vonatkozásban a RadixIndex, mely azonban adatainak nagy részét csak előfizetői számára teszi hozzáférhetővé. Említésre méltó még a Familylink. Főleg német neveket tartalmaz a GedBas és a Gäbler Genealogie (itt például Luthert, Melanchtont és Händelt is megtaláljuk), valamint a Dumrese-honlap. Négy adatbázist rejt a Birchy Wiki. Poroszország és Lippe családjaira specializálódott az Ahnenforschung in Preussen & Lippe. Több nemzetiségű adatbázis a GeneAll.net. Ezen kívül létezik még a Jamie Allen's Family Tree (számos nevet tartalmaz, ám ugyanúgy fenntartással kell kezeni, mint a Royal Bloodot) és a genealogy.euweb.cz, mely uralkodói és magyar nemesi családokat is tartalmaz.
A személyiségi jogokra való tekintettel korlátozottan kereshető a MyHeritage.com, és magyar verziója, a MyHeritage.hu.
A volt Habsburg-birodalomhoz tartozó területekre koncentrál a Familia Austria osztrák genealógiai társaság részben önkéntes feltöltésen alapuló adatbázisa. Különleges jellegzetessége, hogy földrajzi szempontok szerint is kereshetünk: megadhatjuk, hogy a hosszúsági és szélességi fokok által meghatározott hely hány kilométeres körzetére vagyunk kíváncsiak. A kereső az egyes városok különböző nyelvű neveinek azonosítására is alkalmas.
Nagy Britannia és Írország esetében az Ancestry.co.uk, míg az Egyesült Államok és Kanada családjainál az Ancestry.com a legjelentősebb adatbázisok.
Magyar vonatkozásban fellelhető még az Adatbázis családfa-kutatáshoz és a Családfalu.hu. Családfákat találunk a Családfakutatók információs oldalának adatbázisában is, a honlap más részén pedig családnevekre kereshetünk. Szeretnénk felhívni a figyelmet a Magyar Családtörténeti Web Archívum és Fórumra, ahol a keresőknek ajánlják a szlovák családnév és helyiségnév oldalt, a Magyarországi Németek Családfakutató Egyesületének keresési felületét, valamint saját fórumukat.
Esetleg még megnézhetjük az Itt voltam!-ot használó személyek családfáit is.
Ám az is gyakran megesik, hogy egyes emberek csak a saját családfájukat teszik közzé honlapjukon, úgyhogy legbiztosabb, ha az első lépés - mint mindig - az egyszerű webes keresés.

Egyes adatbázisokban szabadon kereshetünk, mások bejelentkezést, ritkább esetben előfizetést igényelnek.

Források

A családfakutatás a források egyedülállóan széles körének felhasználásával dolgozik. Krónikák, oklevelek, önéletrajzok, lexikonok, gyászjelentések, festmények, fényképek, sírkövek, anyakönyvek, levelek, bírósági és peres iratok, végrendeletek, szájhagyomány… a lehetséges információforrások sora szinte végtelen. Ezek közül első sorban az egyszer nyomtatásban megjelent, és többé-kevésbé közérdekű források internetes megjelenésére számíthatunk. A források két legteljesebb gyűjteménye a csaladkutatas.extra.hu, valamint a Családfakutatók információs oldala (az oldal általam közölt linkjei újabban problémásak, de végső esetben a Google-ön keresztül megtalálható a honlap).

Az internetes adatbázisokat feljebb, a heraldikát pedig lejjebb külön bejegyzés tárgyalja. Könyveket (és könyv formában kiadott krónikákat) e-könyvtárakban érdemes keresnünk. A legfontosabb könyvgyűjtemények listáját elérhetjük egyrészt a Magyar Tudományos Akadémia könyvtárának honlapján, valamint egyedülállóan teljes listát találunk a csaladkutatas.extra.hu oldalon. A Magyar Elektronikus Könyvtárban jelenleg 43 genealógiával foglalkozó mű lelhető fel. A digitalizált könyvekre álljon itt csak néhány példa. Nagy Iván: Magyarország családjai című művének 1-2., 7-8., 10. és 11. kötete elérhető a hálózaton, de a genealógiai irodalom sok egyéb képviselője is, például Orosz Ernő: Heves- és a volt Külső-Szolnok egyesült vármegyék nemes családjai.

A magyar középkori oklevelek digitalizált változatait tanulmányozhatjuk (egy megjelenítő program letöltése után) a Magyar Országos Levéltár „Collectio Diplomatica Hungarica” segédletében. Itt pedig az oklevelek regesztáiban kereshetünk. Egyéb oklevél-keresési linkeket közöl a Családfakutatók információs oldala.

A források egyik leglényegesebb csoportját a születési, házassági és halálozási anyakönyvek képzik. Számos anyakönyv-adatbázis sorol fel a csaladkutatas.extra.hu. Itt találjuk például a Magyar Országos Levéltár keresőjét és Budapesti Állami Anyakönyv mikrofilmjeit. Települési anyakönyvekre kereshetünk a Családfakutatók információs oldalán. Megsemmisült magyar egyházi anyakönyvek listáját közli a Wikipédia.

Összeírások elérhetőségét közli a csaladkutatas.extra.hu és a Családfakutatók információs oldala.
Név- és címtárak linkgyűjteménye előző két segédletünkön: http://csaladkutatas.extra.hu/html/nevtar.html & http://csaladfakutato.uw.hu/linkek2.php?id=N%E9vt%E1r.

Különösen informatív források a gyászjelentések: informálnak az egyén halálának pontos dátumáról, következtethetünk a születés évére, és a dokumentum szerencsés esetben név szerint felsorolja a hozzátartozókat. Az OSZK-ban őrzött gyászjelentések egy részének keresője Dr. Hatvany Csaba honlapjáról érhető el, az OSZK gyászjelentéseinek mikrofilmlistája pedig itt található. Gyászjelentéseket kereshetünk megyénként a Gyászhír.hu oldalon. Egyéb gyászjelentési adatbázisok mellett a temetői névjegyzékek kiváló összefoglalása szintén a csaladkutatas.extra.hu oldalon érhető el olyan hivatkozásokkal, mint a bécsi temetők névjegyzéke vagy a szlovákiai temetők adattára. A szegedi és a győri mellett egyéb fontos temetők adatbázisait is megtaláljuk. A honlap két linkre már nem működik, ezért itt közlöm a Farkasréti temető adattárának (2003) (mely hat részletben Budapest Főváros Levéltárának honlapján is megtalálható) és a Kerepesi úti temető adattárának (1999) elérhetőségét. Magyar vonatkozású temetői jegyzékek linkjeit gyűjtötte össze a Családfakutatók információs oldala, a két gyűjtemény remekül kiegészíti egymást, bár vannak átfedések. A magyar írók sírjaira vonatkozó információkat a Petőfi Irodalmi Múzeum foglalta adatbázisba.

A források szinte áttekinthetetlenül nagy csoportját jelentik a különböző (életrajzi, írói, stb.) lexikonok és enciklopédiák. Példák kimeríthetetlen sora helyett hadd álljon itt a Családfakutatók információs oldalának gyűjteményén túl egyedül a Petőfi Irodalmi Múzeum adatbázisainak oldala, azon belül is a Magyar Életrajzi Index.

A PIM adatbázisi közül számunkra a Gudenus János műveire támaszkodó A magyarországi főnemesség genealógiája és a Magyar családtörténeti adattár a legfontosabbak.

Fénykép-adatbázisokat is találunk az interneten - mint például Budapest Főváros Levéltárának adatbázisai között Klösz György fotóit - , ám ezek jellegükből adódóan elég kevés ember érintenek.

Egyéb hasznos linkeket is rejt a csaladkutatas.extra.hu; úgyszintén a Családfakutatók információs oldala, fényképtáraktól kezdve az 1900-as Budapesti Lakcímjegyzékig. Érdemes körülnézni!
Amint az olvasó is láthatja, az internetre kerülő források legnagyobb hátránya az egységesség és integráció hiánya: a lelkiismeretes kutatónak adatbázisok tucatjaiban kell keresnie. Ugyanakkor jelentős előny, hogy a szövegek kereshetővé válnak. Ha egyszer a dokumentumot megtaláltuk, tetszés szerinti szavakra ugrálhatunk benne.


A kép forrása: http://www.grahamgarvie.com/?cat=15

Heraldika

A lovagi címerhasználat középkori kezdetei óta az előkelő és nemesi családok azonosításának egyik fontos eszköze a címer. Ám koránt sem csak azonosításra szolgál: a közös őstől származó családok címere sokszor hasonló. Ezen kívül kezdetben egyes települések vagy birtokok is nemes uruk címerét viselték. A címeren ábrázolt kép utalhat a család valamely tagjának tetteire vagy tulajdonságára is: például az apátsági malmokat vezető lüneburgi von der Möhlen család címerén három malomkerék látható.

Ha az interneten keresünk a heraldikával kapcsolatos alapvető irodalmat, igényeinket teljesen kielégíti a Wikipédia heraldika-szócikke, valamint a Wikikönyvek sorozatba tartozó Címerhatározó „A címerhatározás szabályai” című fejezete. Ellenben a Heraldiaki Lexikonnak még igen sok szócikke hiányzik. Meg kell említenünk a Magyar Állami Jelképek címertörténeti és -tani összefoglalóját is.

Hol érdemes körülnézni, ha címereket keresünk? Egyedülállóan hasznos (főleg magyar vonatkozásban) a Wikiépdia Címerhatározójának gyűjteménye. Johann Siebmacher híres könyve a német nyelvterületen a 16. század végén használatban lévő címereket tartalmazza. A mű színes változata a Wikipédián, valamint itt is fellelhető, ám a legjobban kereshető verzió a Wappenbuch.com. Az egyes nemesi családok szócikkeiben legtöbbször a Wikipédia megfelelő nyelvű változatai is közölnek címert, ám a szabad enciklopédiában csak a jelentősebb családok szerepelnek. Régi ex libris címereket találhatunk dr. Bernhard Peter oldalán. Természetesen mindig érdemes egyszerű internetes kereséssel is próbálkozni.

Történelmi államcímerek lelőhelye a European Heraldry. A megyei és önkormányzati címerek elsődleges forrása a hivatalos Magyar Állami Jelképek oldal, de sok hazai településcímert a találhatunk a Magyar Címer Portálon is. Ezekben a kategóriában a Wikipédia szintén kiválóan használható.

Ha netán címereket akarunk rajzolni, egyes oldalak hasznos tanácsokkal látnak el bennünket, akár kézzel akarunk rajzolni, akár Adobe Illustrator programmal. A megadott elemekből dolgozó online címer-rajzolást kínáló oldalak szűk készletük miatt sokszor jellegüknél fogva kevéssé hasznosak, vagy kereskedelmi célokat szolgálnak. Ha mégis ilyennel akarunk szórakozni, a MyHeritage oldala lehetőséget nyújt erre.


A kép forrása: Wikipédia

Egyéb hasznos információk és segédletek. Rangok és címek.

Ha már megtaláltuk az általunk keresett forrásokat, még akkor is számtalan kérdés merülhet fel bennünk azok értelmezésével kapcsolatban. Bár az élet alapvető keretei – emberi kapcsolatok és család, egészség és betegség, születés és halál – nem sokat változtak az idők folyamán, a megjelenési formák, szokások és automatizmusok már száz év elmúltával is nagyon különböző képet mutatnak. Gondoljunk csak a feudális korszakban használt rangokra és címekre, vagy a keresztelési és névadási szokásokra. Ezek ismerete nélkül a genealógiával foglalkozó személy gyakran nem tudja összefüggéseiben értelmezni a múlt nyomait.

Néha a rokoni kapcsolatok ritkábban használt nevei is problémát jelenthetnek (sógor, ipam, napam, stb.), ezeket a Wikipédia „rokonság” szócikke sorolja föl és magyarázza meg. Szintén elengedhetetlen a katonai és tudományos fokozatok, a nemesi rangok és címek, valamint az egyházi hierarchia ismerete. A rendfokozatok teljességre törekvő felsorolása található a Wikipédián. Az egyházi tisztségeket illetően ilyen összefoglalás nincs, ám a „keresztény egyházszervezet” kategória létezik. Az egyházszervezet főbb elemeiről nagy vonalakban a História honlapjának lexikona tájékoztat. Nemesi rangok terén ajánlható a magyar Wikipédia kategóriája, ám sokkal részletesebb az angol nyelvű oldal. Kitüntetések és érdemrendek után kutatva jó kiindulási pont a Kitüntetés.lap.hu vagy az Érdemrendek – kitüntetések – egyenruhák honlap.

A másik nagy témakört az adott korszak keresztelési, névadási, házasodási és válási szokásainak jelentik. Itt már híján vagyunk a fentiekhez hasonlóan jól használható összefoglalásokat. A századforduló előtt a megszületett gyermeket általában még aznap vagy másnap megkeresztelték, míg a huszadik században (a gyermekhalandóság csökkenésének következtében) néha csak hónapokkal a születés után. A további szokásokról lásd a Magyar Néprajzi Lexikon vonatkozó szócikkét. A házassággal kapcsolatosan létezik Wikipédia szócikk, ám sok lényeges információt (nevezetesen: milyen rokonsági fok fölött engedélyezte az egyházi rendelkezés a házasságot) bulvár cikkekből kell előhalásznunk. A másik ide vágó szócikk a "polgári házasság a dualizmus korában". A válásnak nincs is magyar nyelvű szócikke a szabad lexikonban, itt is az angol vagy más nyelvű változattal kell beérnünk.

A nevek megváltozásának speciális esete a magyarosítás, mely egyáltalán nem volt ritka jelenség Magyarországon, hozzátartozott az idegen eredetű családok integrációjához. A Schönhofer nevet még felismerjük Szépudvari alakban, ám megzavarhatja a kutatást, ha például nem vesszük észre, hogy a Heinrich-t Veszprémire magyarosították. A névváltozások azonban az esetek többségében nyomon követhetőek, mivel királyi, később belügyminiszteri engedélyhez kötötték őket. A névmagyarosítás történetéről elsősorban a História oldalán, valamint a Lapoda Lexikonban olvashatunk.

Amennyiben nemesi családok listáját keressük: a Wikipédia tartalmazza a magyar grófi és bárói családok felsorolását, a német változat pedig országok szerint csoportosítva közöl nemesi nemzetségeket. De az e-könyvek között is érdemes körbenézni - például Kőszeghi Sándor: Nemes családok Pestvármegyében című műve elérhető a Magyar Elektronikus Könyvtárban (lásd még a "Források" című bejegyzést).

Ezeken kívül számtalan egyéb kérdés merülhet fel a kutatás kapcsán (pl. földrajzi helyek elnevezései, történelmi események, fordítás idegen nyelvről), melyek megválaszolásához az internet jobb híján pótolhatja a lexikonokat. Földrajzi kérdéseknél szeretnénk felhívni a figyelmet a csaladkutatas.extra.hu térképeire és helységnévtáraira. A Családfakutatók információs oldala egyedülállóan hasznos segédletében magyarázza az ismeretlen fogalmakat, latin kifejezéseket és a betegségek régies neveit, a szabad enciklopédia "családfakutatás" szócikke a kinyitható fülekben pedig a hónap- és számnevek különböző nyelvű változatait adja meg. Mint mindig, a Wikipédia különböző nyelvű címszavai közül szinte bizonyosan válaszol néhány a kérdésünkre, ám egyszerű kereséssel is érdemes próbálkozni. Ugyanakkor vegyük tudomásul: előfordulhat, hogy nem találunk választ minden kérdésünkre a hálózaton.

Távlatok: genetika

Gatterer véleménye szerint „a genealógia régebbi, mint a történelem”, azonban eredetünk kutatásának legizgalmasabb forrásait csak a 20. század végén sikerült megfejteni. Mindannyian egyedülálló információt hordozunk magunkban múltunkról: a génjeinkben.

Ahogy Bryan Sykes „Éva hét leánya” című könyve bemutatja, az emberi „rasszok” eredetének kutatása a vércsoportok feltérképezésével kezdődött, ez nyitotta meg az utat a gének irányába. (A vércsoportok öröklődése néha ma sem mellékes a családfakutatásban, az öröklődés rendjét összefoglaló táblázat érhető el itt.)

A génekben található információ hűségesen őrzi az őseink által végigjárt evolúciós utat, és számtalan érdekességre derít fényt fajunkkal kapcsolatban (például egy, a HVG.hu által ismertetett tudományos cikk beszámol róla: a kék szemszínért felelős mutáció leghamarabb 10 000 éve jöhetett létre). Ám a hatvanas években felfedezett mitokondriális DNS még ennél is fontosabb számunkra. A mitokondriális DNS egy rövid szakasza (a kontrollrégió) könnyen mutálódik, a mutáció által létrehozott változások nem különösebben jelentősek, és a változások nem is történnek túlságosan gyakran. A mitokondriális DNS kizárólag anyai ágon öröklődik: minden ember az édesanyjától örökli, ám a férfiak nem adják tovább. Mindezen tulajdonságai tökéletes eszközzé teszik annak megállapítására, hogy két ember egyenes anyai ágon milyen távoli rokona egymásnak.

Az azonos vagy nagyon hasonló minták arra utalnak, hogy két ember közös őse hozzájuk időben közel élt. Ahogy Bryan Sykes bemutatja érdekfeszítően izgalmas könyvében, a közel azonos minták egy „nyalábba” tartoznak, és ezeket annak idején minden esetben egyetlen nő hordozta, aki később egy „klán” ősanyjává vált. A mai őshonos európaiak mintegy 95%-a hét ősanyától származik. Ez azt jelenti, hogy ha az anyjuktól elindulnak időben visszafele, mindig a női vonalat követve, egy ponton elérkeznek e hét nő valamelyikéhez, akik 45 000 – 10 000 évvel jelen korunk előtt éltek. Sykes könyve bemutatja ezt a hét különleges nőt, akiket utólag Ursula, Xenia, Helena, Velda, Tara, Katrine és Jasmine névre kereszteltek a kutatók. A nyalábok másik neve haplocsoport, amelyek eloszlásáról az interneten a Wikipédia angol nyelvű szócikkei (általános és mitokondriális), valamint az Éva hét leánya Wikipédia oldala informálnak. Egy másik ábrát láthatunk a PhyloTree.org honlapon.

Két szülő, négy nagyszülő, nyolc dédszülő… egy adott generációban felmenőink száma mindig kétszerese az előző generációban szereplők számának. Így igen hamar hatalmas számhoz jutunk: visszafelé számolva elméletileg csak a 30. generációban több mint 536 millió felmenőnk élt (noha a tényleges szám ennél minden esetben kevesebb a közös ősök miatt). Már ebből a hatalmas számból is látszik a teljességre törekvő családfakutatás reménytelen volta. Időben visszafelé haladva azonban az emberiség lélekszáma egyre csökken. Tehát egyszer szükségszerűen elérkezünk egy ponthoz, amikor az adott időben élt szinte összes ember ősünk. A mitokondriális genetika rámutat: anyai ágon mindnyájan egy közös őstől származunk. Nem ő volt saját korában az egyetlen nő, de (legalább két lánya révén) egyedül az ő leányági leszármazása megszakítatlan. A Mitokondriális Évának nevezett nő, valamennyi ma élő ember közös ősanyja nagyjából 150 000 évvel ezelőtt élt Afrikában – még nem is volt homo sapiens.

A mitokondriális DNS-kutatás megfelelője a férfiaknál az Y-kromoszómák feltérképezése.

Ahogy a Mindentudás Egyetemének cikkében olvashatjuk, a honfoglalás kori és a mai magyar népesség esetében is készületek mitokondriális DNS-felmérések. Ezek kimutatták, hogy a mai magyar társadalom genetikailag európai gyökerekkel rendelkezik, ázsiai nyalábok csak a minták kis százalékában fordulnak elő (ami hazánk történelmét és a Kárpát-medencében lezajlott népmozgásokat figyelembe véve egyáltalán nem meglepő). Ebben a témában csak az NCBI honlapján található angol nyelvű absztraktok (1, 2, 3), és egy antropológiával foglalkozó blog bejegyzései érhetőek el az interneten.

Természetesen az interneten szép számmal lelhetjük fel a pénzért mitokondriális DNS-vizsgálatot végző külföldi és hazai cégek honlapjait és ajánlatait.

A genetika a jövőben is segédkezhet fajunk eredetének rejtélyes kérdéseinek megválaszolásában. Például, hogy a mai ember hordoz-e génkészletében örökséget a neandervölgyi embertől, kevered(het)tek-e egymás között elődeinkkel, és milyen mértékben.


A képek forrása: Wikipédia (1, 2)

Utóhang

Ahogy Bertényi Iván mondta egy előadásán: általában az kutatja a családfáját, akinek van mit kutatnia. Ám a kutatás leglelkesítőbb pillanataiban se feledkezzünk meg teljesen arról, hogy – bár szoros kapcsolatban vagyunk közvetlen családunkkal, és mint tükörben látjuk magunkat bennük – az őseit senki sem maga választja. Igaza van Rowlingnak, amikor a következő szavakat adja Dumbledore professzor szájába: „… nem az számít, minek születik valaki, hanem az, hogy mivé nő fel!”

Végezetül hadd idézzük Zrínyi Miklós gondolatait „Mátyás király életéről való elmélkedések” című művéből:

"Sok száz másnak, vitéz nevü fő embereknek eredetét nem tudjuk, fabulákkal támogatva tudatlanságunkat. Igy ha Hunyadi János is régi seculumokban lett volna, ennek is Jupitert atyjául adták volna, vélvén a régiek, hogy csaknem lehetetlen embertül fajozni annak, kinek jó cselekedetei nagyobbak más embereknek rendinél. Hunyadi Jánosnak fia Hunyadi Mátyás volt, s nem elég-e az? Mutasson ilyen apát és ilyen fiat nekem egy historicus, aki ezer esztendőre fonja is némely királynak genealogiáját. Szép és ékes dolog, régi nemzetségnek rendét számlálni sok száz esztendeig, de csak olyankor, mikor mindazokban is mocsok nem találkozott, akik a genealogiát formálják, és ugy is osztán nem másra használ eleink tündöklősége nekünk, hanem hogy égő szövétneknél, fényes fáklyánál futjuk a mi életünk pályáját, nem lehetünk setétben, sem mi, sem az mi cselekedeteink. Ha jól viseljük magunkat, azoknak fényességénél mindjárt minden ember meglát: ha rosszul, ugy sem kerülhetjük ujjal való ránk mutogatást. Az ki azért rossz és henyélő, s elfajzott régi jó eleitől, jobb volna neki, nem volna nevezetes az ő eleinek neve, mert annak világossága miatt el nem bujhatik ugy, mintha csak közrendü ember volna. Egyébiránt igazán mondhatni, mint Ulysses mondott Aiaxnak: Et genus et proavos, et quae non fecimus ipsi, vix ea nostra puto. [Nemzetségünket, ősatyáinkat, s mindazt, amit nem magunk tettünk, alig nevezem magunkéinak.]"