Elöljáróban

„… nem tudjátok, mi a család, a vér, a származás, és halvány sejtelmetek sincs a családnak nevezett valami titokzatos és hatalmas varázsáról és erejéről.” (Hermann Hesse: Az üveggyöngyjáték)

Jelen blogban – az ELTE egy hálózati jelenségekkel foglalkozó kurzusának követelményeit teljesítve – egy általam választott téma, a családfakutatás hálózati keretek között történő megjelenését fogom vizsgálni, áttekintve az internet nyújtotta fontosabb forrásokat, segédleteket és lehetőségeket. Ezáltal iránytűként használható segítséget szeretnék nyújtani a genealógia iránt érdeklődő, ám az internetes kutatásban járatlan olvasónak, és titkon remélem, hogy sikerül kedvet is ébresztenem a kutatáshoz.

Múltunk és közelebbi családunk ismerete bizonyos szempontból elengedhetetlen: aki nem tudja, hogy honnan jön, azt sem tudja, hová tart – identitásunkat és öntudatunkat alapvetően formáló tényezőről van szó.

Bárki, aki valaha belefogott ősei múltjának felderítésébe, tudja, hogy a családfakutatás befejezése reménytelen vállalkozás: egy olyan sok ismeretlenes egyenlethez, vagy felderítendő bűntényhez hasonlít, ahol minden egyes megfejtett X, minden megoldott rejtély helyébe két újabb lép.
És az előttünk fekvő lapokról többé nem csak semmitmondó nevek és száraz adatok tekintenek ránk, hanem történetek: idegen városok, emberi sorsok, munka és betegség, szerelem és gyűlölet, siker és kudarc, születés és halál.
Veszélyes, ám izgalmakat ígérő útra csábítom hát az olvasót; a régmúlt ösvényein felmenőink nyomában járva pedig a távolban felsejlik előttünk a nagybetűs Történelem egy-egy darabja.

Veszprémy Márton


A blog háttereinek forrása: Wikipédia (1, 2)

Utóhang

Ahogy Bertényi Iván mondta egy előadásán: általában az kutatja a családfáját, akinek van mit kutatnia. Ám a kutatás leglelkesítőbb pillanataiban se feledkezzünk meg teljesen arról, hogy – bár szoros kapcsolatban vagyunk közvetlen családunkkal, és mint tükörben látjuk magunkat bennük – az őseit senki sem maga választja. Igaza van Rowlingnak, amikor a következő szavakat adja Dumbledore professzor szájába: „… nem az számít, minek születik valaki, hanem az, hogy mivé nő fel!”

Végezetül hadd idézzük Zrínyi Miklós gondolatait „Mátyás király életéről való elmélkedések” című művéből:

"Sok száz másnak, vitéz nevü fő embereknek eredetét nem tudjuk, fabulákkal támogatva tudatlanságunkat. Igy ha Hunyadi János is régi seculumokban lett volna, ennek is Jupitert atyjául adták volna, vélvén a régiek, hogy csaknem lehetetlen embertül fajozni annak, kinek jó cselekedetei nagyobbak más embereknek rendinél. Hunyadi Jánosnak fia Hunyadi Mátyás volt, s nem elég-e az? Mutasson ilyen apát és ilyen fiat nekem egy historicus, aki ezer esztendőre fonja is némely királynak genealogiáját. Szép és ékes dolog, régi nemzetségnek rendét számlálni sok száz esztendeig, de csak olyankor, mikor mindazokban is mocsok nem találkozott, akik a genealogiát formálják, és ugy is osztán nem másra használ eleink tündöklősége nekünk, hanem hogy égő szövétneknél, fényes fáklyánál futjuk a mi életünk pályáját, nem lehetünk setétben, sem mi, sem az mi cselekedeteink. Ha jól viseljük magunkat, azoknak fényességénél mindjárt minden ember meglát: ha rosszul, ugy sem kerülhetjük ujjal való ránk mutogatást. Az ki azért rossz és henyélő, s elfajzott régi jó eleitől, jobb volna neki, nem volna nevezetes az ő eleinek neve, mert annak világossága miatt el nem bujhatik ugy, mintha csak közrendü ember volna. Egyébiránt igazán mondhatni, mint Ulysses mondott Aiaxnak: Et genus et proavos, et quae non fecimus ipsi, vix ea nostra puto. [Nemzetségünket, ősatyáinkat, s mindazt, amit nem magunk tettünk, alig nevezem magunkéinak.]"