Utóhang

Ahogy Bertényi Iván mondta egy előadásán: általában az kutatja a családfáját, akinek van mit kutatnia. Ám a kutatás leglelkesítőbb pillanataiban se feledkezzünk meg teljesen arról, hogy – bár szoros kapcsolatban vagyunk közvetlen családunkkal, és mint tükörben látjuk magunkat bennük – az őseit senki sem maga választja. Igaza van Rowlingnak, amikor a következő szavakat adja Dumbledore professzor szájába: „… nem az számít, minek születik valaki, hanem az, hogy mivé nő fel!”

Végezetül hadd idézzük Zrínyi Miklós gondolatait „Mátyás király életéről való elmélkedések” című művéből:

"Sok száz másnak, vitéz nevü fő embereknek eredetét nem tudjuk, fabulákkal támogatva tudatlanságunkat. Igy ha Hunyadi János is régi seculumokban lett volna, ennek is Jupitert atyjául adták volna, vélvén a régiek, hogy csaknem lehetetlen embertül fajozni annak, kinek jó cselekedetei nagyobbak más embereknek rendinél. Hunyadi Jánosnak fia Hunyadi Mátyás volt, s nem elég-e az? Mutasson ilyen apát és ilyen fiat nekem egy historicus, aki ezer esztendőre fonja is némely királynak genealogiáját. Szép és ékes dolog, régi nemzetségnek rendét számlálni sok száz esztendeig, de csak olyankor, mikor mindazokban is mocsok nem találkozott, akik a genealogiát formálják, és ugy is osztán nem másra használ eleink tündöklősége nekünk, hanem hogy égő szövétneknél, fényes fáklyánál futjuk a mi életünk pályáját, nem lehetünk setétben, sem mi, sem az mi cselekedeteink. Ha jól viseljük magunkat, azoknak fényességénél mindjárt minden ember meglát: ha rosszul, ugy sem kerülhetjük ujjal való ránk mutogatást. Az ki azért rossz és henyélő, s elfajzott régi jó eleitől, jobb volna neki, nem volna nevezetes az ő eleinek neve, mert annak világossága miatt el nem bujhatik ugy, mintha csak közrendü ember volna. Egyébiránt igazán mondhatni, mint Ulysses mondott Aiaxnak: Et genus et proavos, et quae non fecimus ipsi, vix ea nostra puto. [Nemzetségünket, ősatyáinkat, s mindazt, amit nem magunk tettünk, alig nevezem magunkéinak.]"